Tick József

Tick József
Tick József

Villamosmérnöki oklevelét a Budapesti Műszaki Egyetem Műszer- és irányítástechnika szakán szerezte.

1977-1978. között az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára (EMG) Irodagép fejlesztő laboratóriumában dolgozik. 1978-től 1999-ig a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola (KKMF) Matematikai és Számítástechnikai Intézetében oktat programozási ismereteket, szoftverfejlesztést. 2000-től a Budapesti Műszaki Főiskolán (BMF), majd az Óbudai Egyetem (ÓE) Neumann János Informatika karán (NIK) programozást oktat, majd a Szoftvertechnológia c. tantárgyi modul kifejlesztője, előadója és a modul felelőse. A szoftvertechnológiai szakirány folyamatos gondozása mellett 1996-2000 között a Kandó Főiskola Tudományos-Műszaki főigazgatóhelyettese, 2000-2015 között a BMF, később az Óbudai Egyetem (ÓE) informatikai rektorhelyettese, 2015-től innovációs főigazgatója, majd 2017-től Regionális fejlesztésekért felelős rektorhelyettese. 2004-2013 között a BMF NIK Szoftvertechnológia Intézetének igazgatója. Folyamatosan részt vesz a Mérnök informatikus szak BSC és MSC tanterveinek kidolgozásában és a hallgatók oktatásában. 2007-ben PhD fokozatot szerez a Pannon Egyetemen, míg 2013-ban habilitál a Széchenyi István Egyetemen.

20 éve folyamatosan tart külföldön vendégelőadói kurzusokat. Az első magyar nagysorozatban gyártott személyi számítógép, a PRIMO egyik alkotója. Számos informatikai rendszer fejlesztője, több hazai és nemzetközi projekt vezetője. Tudományos közleményeinek száma 59, független hivatkozásainak száma 144.

A Magyar Rektori Konferencia Infokommunikáció-Technológiai Bizottságának elnöke (2012-től), a Hungarnet elnöke (2016-tól), az NJSZT iTF elnöke (2016-tól).

Kitüntetései: Kandós Gyűrű (BMF, 2000); Preis der Technischen Fachhochschule Wildau für herausragende Leistungen (2005); „A magyar informatikáért” (Hírközlési és Informatikai Miniszter, 2005); BMF aranygyűrű (2006); Ehrennadel der Hochschule Esslingen (2013); Magyar Érdemrend Lovagkeresztje polgári tagozat (2015); Ehrenmedal der Technischen Hochschule Wildau (2016).