Matematikusi diplomám megszerzése óta vizsgálataim középpontjában a különböző logikai rendszerek állnak.
Pályám kezdetén a típuselméleti intenzionális logika különböző rendszereivel foglalkoztam. A 90-es évek második felétől 2006-ig logikafilozófiai döntéseket megalapozó elméleti vizsgálatokat végeztem. 2006-tól kezdődően a a parcialitás informatikai alkalmazásaival foglalkozom. Ezek a vizsgálatok vezettek el az életlen halmazok elméleti rendszereihez. Informatikai szempontból ennek az elméletnek kiemelkedő jelentősége van: arra a látszólag egyszerű kérdésre keresi a választ, hogy egy információs rendszerben (adatbázisban) reprezentált tudásunk birtokában milyen döntéseket hozhatunk, s a meghozott döntéseink megalapozottsága milyen szintű.
Az informatikai alkalmazásokban megjelenő adatbázisok parcialitása egy nagyon általános approximációs tér felépítését és jellemzését követelte meg. Elkülönülő tudományos kérdésként jelent az a probléma, hogy lehetséges-e logikai rendszert az életlen halmazokra támaszkodva felépíteni.
Kutatásaim másik vonulata az approximációs terek multihalmazokra való általánosítása. Ezeknek a tereknek a használatával lehetővé vált a membránok absztrakt határainak definiálása, s így a membrán számítás olyan szabályozását sikerült kollégáimmal együtt megvalósítani, amely igazodik a membrán számítás két tudatosan felvállalt alapelvéhez, a maximális párhuzamossághoz és a nem-determinisztikussághoz.